Ezt érdemes élvezni:

 http://www.youtube.com/watch?v=cxi0jGQUirU&feature=player_embedded

Szeretet tojás

Reggel, amikor felébredek, van néhány áldott percem. Remélem, neked is van. Ezek a percek készítenek fel az egész napra. Azon szerencsések közé tartozom, akiket nem csörgő óra ébreszt, és a telefonom is csak akkor van kézügyben, ha legkisebb lányom buliban van (ez a mi kettőnk játéka, hogy hív, ha szüksége van rám, vagy küld egy sms-t, ha elindult hazafelé. Nem szokott hívni, és az sms-re se mindig ébredek fel.)

De vissza az áldott percekre! Igyekszem nem kinyitni rögtön a szemem, valahol ott maradni egy ideig az ébrenlét és alvás határán, lassan visszatérni a mostba.

Ma találkoztam két különleges emberrel.

Már régóta akartam ezt a találkozást, de halogattam, ki tudja miért? Érintőleges kapcsolatban állunk, de számomra mindez egy név volt a számítógépes listán.

Ma találkoztunk végre. Kedves, kicsit aggódó arcú asszony nyitott ajtót és beterelt a szobába, ahol a számítógép előtt, szorosan az asztalnál ült a fiatalember, akihez jöttem. Kedves, szép arcú, kellemes modorú. Kaptam kávét, sütit és beszélgettünk az élet nagy dolgairól, a jövőről.

Hallgatni a csendet

Néhány hónappal ezelőtt írtam le, hogy elkezdem gyűjtögetni a különleges pillanatokat. Össze gyűjtöm ezeket az ajándékokat és persze vigasztalom magam velük, mint a kisgyermekek, amikor belefúrják arcukat egy ismerős szagokat árasztó puhaságba. Szükségem van rájuk nekem is, hogy békésen tudjak elaludni. Vagy egyszerűen, csak lenni. Szükségem van az örömre, sőt, a nyugodt örömre.

Most megint hiánytüneteim vannak. Mit tehetnék mást, elringatom magam…

A reggel eszembe jutott, hogy milyen érdekes volt, amikor elkezdtük megtanítani a gyerekeinket arra, hogy a csend nem unalmas, és hogyha csöndben tudnak maradni, akkor egészen új dolgokat fedezhetnek fel.

Ma megint éhesen értem haza. Jó kedvre éhesen, hálára éhesen. Eszembe jutott egy történet, amit nemrég írtam le. Előkotortam, elolvastam és rendbe jött a lelkem. Ide írom, hátha ma erre van szüksége  valakinek:

Ami a szívemet megmozgatja

Mostanában csak azok a történetek érdekelnek, amelyek megérintik a szívemet. Többnyire régi történetek.

Kezdetben azt hittem, hogy sajnos olyan vacak ez a világ, hogy ilyenek már nincsenek. Nyílván voltak gyermekkoromban, de elfogytak, a hajnali ég besötétedett, a bárányfelhők nyomasztó esőfelhőkké változtak, az emberek egymás gyomrába könyökölnek, és mindenki csak önmagára figyel.