Igaz, hogy kicsinyek vagyunk, de a magyarság már annyi tragédiát túlélt, s annyi tehetséges embert adott a világnak.

Hol van még egy olyan ország, amelynek tizenkilenc Nobel-díjasa van? Amerikának lehet hogy akad, de idegen nevekkel. Gondolják meg azt is, hogy mi egészen sötéten kezdtük. Gondolok itt Trianonra és így tovább, de hol vagyunk ma! Mi mindent sikerült megtennünk, mi mindent sikerült elérnünk?
A magyarság megmutatta képességeit. A globalizációban nem látok veszélyt, sőt ellenkezőleg, hiszen a nemzetünk eddig is, mindig megtartotta magát. Jöttek be németek, szlávok és ezek a népcsoportok ma mind magyarok. Megéltünk mindenféle változást a világon. Azt hiszem a múlt sikerei mutatják, hogy ha meg tudunk felelni a magyar múltnak, tanulunk az elkövetett hibákból, akkor gyönyörű szép jövőnk lehet
Mit jelentene nekem az anyaság? Számomra elsődlegesen befogadást jelent. Az is öröm, hogy a gyermekünk valamit továbbvisz belőlünk, vagy felidézi számunkra azt, akit szeretünk, és benne őt is szerethetjük. De azt is jelenti, hogy elfogadom Isten elképzelését az életemről. Elfogadom az ő ajándékát, áldását, és ennek csak az egyik része a biológiai életadás. A nőiesség lényege a szeretni tudás, az, hogy egyszerre óvó fészket és szabad teret adunk egy gyermeknek a növekedésre, a szellemi, lelki kibontakozásra.
Nem érzem kárba veszettnek a tanulásba fektetett energiát.A tudás beleépül az ember életébe. Nem mindegy, hogy két diplomával teszel tisztába egy gyereket, vagy tudatlanul.A pelenkázáshoz miért kell diploma?A pelenkázás csak néhány év a gyerekek életéből. Viszont nagyon fontos, hogy az anyjuk ne csak ahhoz értsen, hogy a konyhától a fürdőszobáig ellássa a háztartást, hanem társa lehessen a férjének, támasza legyen a gyerekének és reagálni tudjon a világra. Az a nő, aki tanul, másképp látja a világot, a gyerekeit is másképp neveli, tágasabb világot tud átadni.
A tudós anyák szerintem, azok, akik ezt a 19 magyar Nobel-díjas embert felnevelték olyan megvilágításba terelték gyermeküket, hogy az életet egészségügyi/kémiai/fizikai/irodalmi/béke oldaláról fogalmazták meg, mutatták meg nekik. Igazából valahol mindegyik teljességre, tökéletességre törekedett, hogy a gyermek – érdeklődési körénél fogva abba a tudományterületbe vágjon bele, ami őt érdekli, de az anya szerepe, hogy megmutassa nekik a lehetőséget
nagyon - nagyon sok múlik az anya végzettségétől. mert ő tanítja meg a gyermekét arra a dologra, hogy hol , miben keressen szép dolgokat. Ha nincs hozzá intelligenciája, akkor nem tanul meg semmit a gyermek.Ha m indig mutat valami újat, akkor mindig fog tanulni, mindig fog kérdezni a gyermek, és utána fog olvasni a dolgoknak, ha valami érdekli.Az anyának nagy szerepe van abban, hogy megmutatja, hogy nézz csak - van ilyen is, meg olyan is, aztán ha tetszik a gyereknek, akkor meg fogja tanulni, a szorgalmat meg a kitartást csak életben kell benne tartani - Pl. ha ezt megtanuod, akkor ilyen- és olyan lehetsz. - segítsek?

Előzmény

Válasz

Én is úgy gondolom fontos a kompromisszumra való hajlandóság. Már csak azért is mert így tudunk közösségben maradni a másikkal. Együtt gondolkodni, együtt megtenni a lépéseket nagyszerű érzés. Ez a célunk ugye?

Előzmény

Válasz

Bocs, hogy férfiként belekotyogok! Hadd ajánljak egy igencsak szórakoztató filmet a figyelmetekbe: Szép kis nap George Cloonyval. Vagy esetleg a saját gondolataimat http://csaladiegyuttmukodes.network.hu/blog/csaladi-egyuttmukodes-blogja/a-ferfiak-jatekai
esetleg hadd tegyek fel egy kérdést: kitől akarnátok megkapni azt a koronát?
És tudom, hogy sok-sok béna pasi van. És ti is tudjátok, hogy mennyi a kiállhatatlan nő. És örülök, hogy nem a szeperálásban látjátok a megoldást! És nem értem, miért nem szólalnak meg a férfiak, amikor pedig mindkét nemről van szó. Az emberekről, a családokról, jövőről, boldogságról.
Én azt hiszem, hogy nagyon sok férfi nevében szólok, amikor azt mondom: a boldogságra nem csak a nők vágynak.
A boldogság nem valami női mütyűr.
És azt hiszem, nagyon jól van az, hogy leginkább együtt lehet boldognak lenni. És meg kéne találnunk a közös utat. Mi szól ellene?

Válasz

Én inkább erénynek, erősségnek tartom a kompromisszumra való készséget. Megint csak a saját példámon látom, akár saját házasságomat nézem, akár nagyszüleim, szüleim életét vizsgálom, hogy erre szükség volt ezeregyedszerre is, ez által tudott a család sokáig fennállni. És mindig a nők vállalták, hogy türelmesek, megértőek. Ugyanakkor az utóbbi években tanultam egy nagyon fontosat, és ennek ismeretében már nem így csináltam volna. Azaz, ha egy házasságban már nagyon nem szolgálja a kapcsolatot a két fél esetleg egyre eltérőbb nézete, tulajdonsága, stb. akkor hagyják abba. Felesleges 10-20 /vagy több/ évre megnyújtani a boldogtalanságot. Persze erre meg az jut eszembe, hogy nincsenek véletlenek, és erre a feladatra mind a ketten vállalkoztunk, és úgy csináltuk végig, ahogy valószínűleg elterveztük és minden úgy jó, ahogy történt.

Előzmény

Válasz

Ez a fórum oldal, azért is nagyon jó, mert a teljes kép apró mozaikokból áll össze. te is hozzá teszel valamit és én is, és aki olvassa, éss nem ragad billentyüt, gondolatban még ő is hozzáteszi a maga kép kockáját. Hál'istennek, mi nők, apszolut készek vagyunk a kompromisszumra. Szerintem ez az egyik legnagyobb erényünk. Bár van, aki azt mondja, hogy ez a legnagyobb gyengeségünk. Te hogy gondolod?!

Előzmény

Válasz

Kedves Hajnalka!
Lehet, úgy tűnt, hogy férfikerülő vagyok, holott egyáltalán. Az egy dolog, hogy átrendeződik az életem, de férfiak nélkül én sem tudom elképzelni a világot. A család igazán akkor működik jól, ha mindenki teszi a dolgát. Én csupán a magam életéből kiindúlva úgy látom, hogy mindig hozzám futottak a gyerekek ha bajuk, gondjuk volt - túlnyomórészt - ha az anyai gyengédségre, szeretetre, megértésre, türelemre, jóságra, együttérzésre, stb. volt szükség. A férfi erőre ritkábban volt szükségük. Más családnál ez lehet persze másképp is, én csak a magaméból indultam ki. Az igazi az egyensúly lenne. Nem baj ha másképpen gondolkodunk.

Előzmény

Válasz

Kedves Edit!
Messzemenően egyetértek azzal, hogy nekünk, nőknek nagy felelősségünk és lehetőségünk van a világ alakításában. Ez van, amikor könnyű és gyakrabban nehéz. Én, viszont úgy gondolom, hogy a férfi és a nő együtt tud nagyra nőni. Ehhez persze egy irányba kell menni. És lehet, hogy békésebb lenne az a világ, amit nők irányítanak, de én abban hiszek, hogy a férfiaknak dolga a család erejének, erkölcsének a megteremtése. Nagy baj, ha ezt nem teszik, de én nem szeretnék egy nők által irányított világban élni. Én szeretem, ha kényeztetnek, ha rózsát kapok, ha kinyitják előttem az ajtót és, ha ágyba kapom a kávét. Persze kibírnám e nélkül is, de minek tenném? Te hogy gondolod?

Előzmény

Válasz

Igen, én is úgy gondolom, hogy minden nő fölött korona lebeg. Mert visszatekintve eddigi életemre, másképp nem is tudom elgondolni, hogy volt erőm mindenhez. Volt elég sok minden, amihez az ERŐ kellett. A nők nagyon erősek, és kell is ez az erő, mert a családot ők tartják egybe. Nem lehet fáradt, hisz mindig szükség van rá. Rossz kedvű sem lehet, mert akkor hogy vígasztal. Nekem a hitem adott erőt , hogy tudtam, nem vagyok egyedül a problémámmal, még akkor sem, ha senkivel sem tudtam megbeszélni. Gyerekkorom óta hiszek Isten szeretetében, és most hogy olvastam Neale Walsh könyveit, ez csak jobban kitisztult és megerősödött. Az anyákra mindig hihetetlen feladat hárult, és ez a jövőben még fontosabb lesz. A nők helyzete a közeli jövőben fel fog értékelődni, és végre elismerik majd, hogy mennyire fontosak és nélkülözhetetlenek, hisz bennünk megvan az, ami a férfiakban nincs. Mennyivel békésebb lenne a világ, ha a nők irányítanának mindent, mint egykoron.
Csak azt tudom mondani minden nőnek, hogy vállalja fel még jobban a csak ránk jellemző szeretet energiákat, terjessze ki, áradjon ki mindenkire, akivel csak találkoznak. Sugározzák tudatosan a szeretetet, mert ha ezzel a szándékkal jönnek-mennek, akkor megáldanak mindent és mindenkit. Sok múlik rajtunk, használjuk ki. Egy szép, békés jövőt álmodtunk meg, ezért tenni is kell. Minden nő hozzá tud ehhez tenni egy kicsit, az egyszerű hétköznapokban, köznapi szeretetmunkásként, sokszor elég csak egy mosoly, egy kedves szó.

Válasz

Még bejáró férfiról nem hallottam, csak callboy-ról, de az egészen más téma ;))
A mi srácaink sem fogják fel, hogy a WC csésze önmagától nem lesz tiszta és illatos.

Egyszer hallottam egy kedves gondolatot, ami Zoli hozzászólása alapján jutott az eszembe:
"A férfi olyan, mint a Nap. Sugározza a fényt. A nő olyan mint a Hold, visszaveri a rásugárzott fényt és ettől ragyog."

Válasz

Úgy tapasztalom, hogy mi nők sokszoros szerepvállalásra vagyunk alkalmasak. És ez így rendben is van. Tini lányaim egy időben elképedve gondoltak arra, hogy van, aki belenyúl a vécékagylóba, és azt kisíkálja. "Én aztán soha!" mondták, és nem fért a fejükbe, hogy vannak az életnek, ilyen furcsa feladatai és a gumikesztyű sokmindent megold. Tehát, nem az a gond, hogy egy nő néha mosónő. Persze cuki dolog, ha van bejárónő, de kéremszépen, ő is csak nő. Tényleg: van bejáró férf? Mert, ha van, az szerintem valamilyen más szerepkört takar!?
Akkor, mitől nő a nő?

Előzmény

Válasz