Kedves Te!Borongós idő van, ezt a fura hangulatot sok mindenre lehet megint felhasználni. Hétfő van és ha akarom rámzuhanhat ennek a hétnek minden fenyegető feladata. Ha akarom...De nem akarom! Helyette a kedvenc műzlimet eszegetem a házi aludtejjel, amit a férjem készített, nagymama féle körtedzsemet is tettem rá, latolgatom, hogy menjek-e futni, majd ha eláll az eső és előre örülök annak, hogy mindjárt megjeleni egy ismerősöm, aki vissza szerezte a férjemnek egy kedvenc tárgyát (Singer varrógép), amit szinpadi kelléknek adtunk kölcsön...de valahogy eltünt. És nem gondolok a bankra, ahova mennem kell, a számla befizetésekre és hogy ma el ne felejtsem feladni az adóbevallást. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok róluk, azt pláne nem, hogy nem intézem el! csak azt, hogy a gondolataimat nem ez köti le...nem ezek tartják fogva.Nem tudom, te hogy vagy vele, neked ez mennyire megy könnyen? Én azt tapasztalom, hogy talán ez az egyik legkomolyabb feladat, elegánsan hívhatnám egészségtudatos magatartásnak is. Ez, egy naponta ismétlődő kihívás, mert az élet nem állóvíz (micsoda kép! haha), naponta elénk tesz egy tányérni bosszankodni valót. És, elég változatos a menű! Csak, hogy azt érezzük, hogy "na, erre nem voltam felkészülve!".  Tegnap mondta valaki, hogy neki van egy standard mondata, amit mindig kimond ilyenkor, csak azért, hogy elodázza az azonnali reakciót, és legyen ideje visszatérni a jó alapvonalra. Valahogy úgy érzem, hogy az egyensúlyra kéne jobban vigyázni. Hogy az "újratöltést" kéne megoldani! Mert, ha van egy nagy adag életenergiád, és naponta használsz belőle, hogy kivédd a problémákat...egy idő után kevés marad és legyengülsz.a kérdés, az, hogy te most MIVEL TÖLTEKEZEL?