Koronát a Magyar Nőknek

Várakozás.

15 éve | Kalamár Hajnalka | 4 hozzászólás

network.hu

És megint itt lesz nemsokára! És megint várunk rá! Már elkezdődött valami csendes izgalom, várakozás. Elkezdünk gondolkodni, hogy idén, kivel, mikor koccinthatunk. Hogy rohanjunk, vagy csak várjuk, hogy ki kopog be hozzánk. Milyen legyen a FA? Nálunk az idén minden rózsaszínű lesz. Elég őrült ötlet, de ha már egyszer kimondtuk, akkor ez a szabály, be is fogjuk tartani. Igaz, egy rózsaszinű gömbünk sincs, nem is nagyon látok ilyent, de hát annál izgalmasabb a kihívás. Arra gondoltam, hogy életemben először zserbót is fogok sütni. Lesz töltött káposzta, ami hála nagyszerű barátnőm tehetséges kezeinek, megint agyag edényben, lassan készül el tökéletesre a sütőben. A káposztát pedig, csakis a Hunyadi téri csarnokban veszük.

Készítem a lelkemet. És előre sírok. Mert ez lesz az első karácsony, amikor már egyik sem lesz velem, se apa, se anya. Az utóbbi két évben elfogytak, elmentek. Néha megengedem magamnak, hogy erősen gondoljak arra, hogy ők is velem díszitik majd a fát és mosolyognak igyekezetemen a zserbó csoki mázával.

És megint itt lesz, nemsokára, és megint várunk RÁ! Megszületik a remény.

Címkék: család karácsony ünnep

Kapcsolódó hírek:

ünnep

Az asszony helye

Kommentáld!

Hozzászólások

Egyed Edit üzente 15 éve

Kedves Mindenki!
Néhány nap és 2010-et írunk! Vajon milyen lesz? Ha a világ eseményeire figyelek, hallgatom a gazdasági-politikai híreket nem számítok semmi jóra, sőt!
De nem ezekre akarok figyelni! Arra akarok figyelni amit Isten mond, cselekszik, ígér. Akkor tele lesz a szívem-lelkem örömmel és hálával és reménnyel nézek előre. Áldott újesztendőt kívánok a 33. Zsoltár szavaival:
" Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! "

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 15 éve

Sikerült! Mármint a zserbó!
Életem első zserbója ehető, sőt a családom azt mondja, hogy nagyon fincsi. És életem első fahéjas narancslekvára is finom lett. A karácsonyfánk fehér-ezüst-rózsaszín, a rózsaszínt azok a selyem szívek adják, amelyeket én varrtam.
Hát, a káposzta most is kihívást jelentett, mert a férjem túl nagy fejeket vásárolt a Hunydi téri csarnokban. De az íze kiváló, csak hát lehetetlen egyszrre egy tölteléknél többet megenni.
Minden rendben volt: szeretet, könnyek, magunk készítette ajándékok, damaszt abrosz, gyertyák, zene. Tíz személyre terítettem az idén. Remélem jövőre többen leszünk.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Itt az Advent,de a lelkem,már hetekkel ezelőtt,ajtót nyitott előtte.Ma a nappalit díszítettem apró angyalkákkal,amikor szeretteim arcai jelentek meg előttem.Csodálatos ez az ünnep,de végtelenűl szomorú is.Megtorpanásra késztető.Hajnalkám,én is" tanúlom" a gyászt már évtizedek óta.Átdöngöltem magamon a megmásíthatatlant,és visszavonhatatlant.Sorra pásztázza szemem a kint, "szemelőtt",lévő képeiket,vágyaimban magam mellé idézem Őket,..és teret engedek a minden mást elhomályosító álomképemnek: óh,ha mind itt lehetnének!
Bár nem szeretnék szomorú hangulatot árasztani, -DE- ha mindannyian, akár csak percekre is, de engedjük megérintetni lelkünket,--emlékezzünk,s ha belerendűltünk hiányukba,...nos, csak az után, örűljünk az "ünnepek-ünnepének,mert csak ez után ébredhetünk rá,hogy van nagyobb erő a halálnál.......az ÉLET.
Boldog Adventet mindenkinek! B.Babi

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 15 éve

Én veled leszek

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben